Verdi-hangolás
432Hz
Verdi-hangolás
Az a frekvencia, amelyről ezt az alkalmazást elnevezték. Nagyjából 32 centtel a szokásos alatt — az egész mezőny legkisebb mozdulata, és mégis éppen erről van itt szó.
Hangábra · n 5.00 · m 8.00
Mi történik váltáskor
Elég kicsi ahhoz, hogy ne tűnjön fel.
Egyharmad félhang kevés. Senki nem hallja ki, hogy egy darab „432-n” szól, ha nem tartja közvetlenül mellé a másikat. Hallgatás közben váltva viszont határozott: a zene egy árnyalattal lejjebb ül, és kerekebbnek hangzik. Éppen ezért van a Radio 432 kapcsolója ott, ahol hallgatás közben eléred.
Eredet
Honnan ered a szám
A C-t pontosan 256 Hz-re lehet tenni — ez kettőhatvány, tehát kerek számok minden oktávon át. Ezt a rögzítést angolul scientific pitchnek hívják; Joseph Sauveur már 1713-ban leírta. Ha C = 256 Hz-től a 27:16 hangközaránnyal, a pitagoraszi nagy szexttel számolunk, az á pontosan 432 Hz lesz; a ma szokásos egyenletes hangolásban 430,54 Hz lenne. Ezzel azonban nincs kimondva, hogy a 432-es szám történetileg onnan ered — a számítás csak azt mutatja, hogy a két szám összeillik.
Giuseppe Verdi mélyebb zenekari hangolásért szállt síkra: Requiemjét 1874-ben 435 Hz-en adta elő. Az érve gyakorlati volt — mélyebbre hangolva kíméli az énekhangokat, és teltebben szól. Neki az énekesekről volt szó, nem számmisztikáról.
Ezen túlmenően sokan a 432 Hz-et az „univerzum frekvenciájaként”, a kheopszi piramissal összefüggésben, vagy természeti állandóként is emlegetik. Ezek olyan értelmezések, amelyek sok embernek sokat jelentenek — ellenőrizhető forrásokkal nincsenek alátámasztva. A Radio 432-nek nincs rájuk szüksége: azért érdemes használni, mert neked jobban szól tőle. Ennyi elég.